A test és a Szellem harca
Jól ismerjük a Galatákhoz írt levélből azt a részt, amely a test és a Szellem küzdelmét írja le. Olvassuk is el a Galata 5,17-ből: „Mert a test a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”
Az Igén kívül a tapasztalatunk is alátámasztja, hogy valóban létezik egy harc a „testi” kívánságaink és Isten akarata között. Mivel ez a tapasztalat mindennaposnak mondható a legtöbb keresztény életében, könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ennek a küzdelemnek végig kell kísérnie egész hívő életünket.
De valóban így van ez? Tényleg a sírig kell küszködnünk a testi kívánságok és cselekedetek ellen? Vagy van lehetőség arra, hogy ez a harc valamikor eldőljön az egyik fél javára és a másik fél vereségével?
A 17. versből nem kapunk választ erre a kérdésre, az csak leírja, hogy a két küzdő egymás ellen törekvése, egymással való ellenkezése létezik. Azonban ha megnézzük a vers környezetét, sokkal határozottabb kép rajzolódik ki előttünk.
Először is nézzük meg az előző, a 16. verset: „Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a test kívánságát véghez ne vigyétek.”
Ez egy parancs, ami azt a lehetőséget villantja fel előttünk, hogy a test a cselekedeteivel együtt legyőzhető. Sőt, Isten segítségével ezt meg is kell tennünk.
Itt megjegyzem azt is, hogy a 17. vers nem feltétlenül szól mindig minden hívőnek. Ebben az esetben a meglehetősen rossz állapotban lévő galatáknak szólt, akiket Pál korábban balgatagoknak nevezett, a 15. versben pedig ezt írta nekik:
„Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek.”
A 19-21. versekben az apostol felsorolja a test cselekedeteit, amelyek között igen nagy szörnyű ségeket is találunk, mint például házasságtörés, varázslás, gyilkosság. A felsorolás végén pedig igen komoly szavakat olvasunk, amelyek viszont biztos, hogy nem csak a galatáknak, hanem mindenkinek szólnak: „akik ilyeneket cselekszenek, Isten királyságának örökösei nem lesznek.”
Hűha! Nemcsak megnyerhetjük a harcot a test cselekedetei ellen, hanem ha nem nyerjük meg, az az üdvösségünkbe kerülhet! Isten Igéje a kárhozatot helyezi kilátásba azoknak, akik nem Szellem szerint járnak, hanem a test cselekedeteit követik.
Nézzünk meg egy biztató Igét egy másik újszövetségi levélből: „testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk”
(Róma 8,12). Az lehet, hogy a test próbálkozni fog ellenünk, de nem vagyunk az adósai. Nem kell test szerint járnunk, és elkövetnünk a test cselekedeteit.
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek”
(13. vers). A fizikai testünk ugyan életben marad, amíg a földön járunk, a bűnös „test” cselekedetei azonban megölhetők. A Szent Szellem által halottakká, tehetetlenekké, cselekvésképtelenné tehetjük őket.
A 22. versből megtudjuk, hogy ha Szellem szerint járunk, a Szent Szellem gyümölcse fejlődik ki a személyiségünkben, élen a szeretettel.
A Galata 5-öt még tovább olvasva pedig megtaláljuk annak a módját is, ahogy a test cselekedeteit megölhetjük:
„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt”
(Galata 5,24). Ha Krisztusé vagyunk, akkor a testünk, nem a fizikai, hanem a „bűnös,” keresztre lett feszítve. Amikor befogadtuk Jézust, eggyé lettünk Vele az Ő kereszthalálában.
„Krisztussal együtt megfeszíttettem”
(Galata 2,20).
Hogyan lesz mindez valósággá számunkra? Természetesen a hitünk által. Ha hisszük, hogy Jézussal meg vagyunk feszítve, ha tudjuk, hogy mivel Krisztusé vagyunk, a bűn teste meg van feszítve, akkor a test cselekedetei, a bűnök, kihalnak az életünkből. Akarás, igyekezet és emberi erőfeszítések által nem győzhetünk a test felett, de hit és a Szent Szellem által megölhetjük a test cselekedeteit, és így bőségesen, szabadon teremhetjük a Szellem gyümölcsét.