Jim Kerwin

Az elutasított áldás

A pünkösdi mozgalom hajnalának elhallgatott története


Ajánlás  

 
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok…
1Korintus 4,15
 
Abban az áldásban részesültem, hogy volt két ember, aki atyai módon foglalkozott velem az Úrban. Ezt a könyvet kettejük közül az idősebbiknek ajánlom, aki szellemi útmutatóm, mentorom, tanítóm és barátom volt:

P.H.P. („Percy”) Gutteridge
(1909-1998)
 
Az ő személye és igehirdetése mutatta be nekem először a szívet megtisztító, igei szentséget.
 
Jézusban szentséged
Hit által nyerted meg,
Bűn nem ural többé,
Ez Isten kegyelme!
Benned van szentsége,
Arcodon szépsége,
Áldott világosság,
A zarándok osztályrésze.
 
Frances Ridley Havergal
Church of God, Beloved and Chosen
című himnuszából

(A verset fordította: Mucsi Eszter)


Köszönetnyilvánítás

 
Külön köszönet:
 
Murry Whitemannek a második kiadás fedéltervéért.

 
A Larry Martin Collectionnek Charles Fox Parham and William J. Seymour fényképeiért.


A Flower Pentecostal Heritage Centernek, amiért engedélyezték William H. Durham fényképének felhasználását.


(Megjegyzés a magyar kiadáshoz: A képeket itt nem mutathatjuk be jogi előírások miatt, de az említett emberekről könnyen találhatsz képeket az interneten.)


Előszó

  
Az elutasított áldás című könyvében Jim Kerwin életre kelti az első nagy vitát, amely a pünkösdi mozgalmat az Azusa utcai dicsőséges napok után megosztotta. Kerwin eleven szavakkal, szinte vágyakozva siratja a tényt, hogy a Wesley-féle tanítás a teljes megszentelődésről, mint „második áldásról,” mindent összevéve „elutasított áldás” lett a pünkösdiek többségének részéről. Kutatásai elénk tárják a vita eleven és éles retorikáját, valamint a csata két főszereplőjét, Charles Fox Parhamet and William H. Durhamet.
A történet bumutatja az igei tanítások jellemző sorsát. Kezdetben a bibliai elvekhez és az ébredéshez való visszatérés üzenetének tekintik őket. Azonban éppen azok a mozgalmak, amelyek létrehozták, később elhagyják és elutasítják őket. A megszentelődést, mint Isten azonnali, második és tökéletessé tevő cselekedetét John és Charles Wesley mutatták be a tizennyolcadik században. A Metodista Egyház azonban túlnyomórészt elutasította és elhagyta a tizenkilencedik század végére.
Ezután a szentség gyülekezetek, amelyek elszakadtak a metodizmustól, arra biztatták a keresőket, hogy fogadják el az „áldást.” A klasszikus pünkösdi vezetők első hulláma a szentség háttérből jött és eszerint tanított. Az Azusa utcai bizonyságtevők „megtértek, megszentelődtek és beteltek a Szent Szellemmel.”
Kerwin megmutatja, mi lett William Durham „befejezett munka” hadjáratának az eredménye: 1911-ben a pünkösdiek többsége elutasította a második áldást, az azonnali megszentelődést, és William Durham „befejezett munka” kifejezéssel jelzett álláspontját fogadta el.
A pünkösdi szentség gyülekezetek, amelyek továbbra is megtartották a Wesley-féle álláspontot, nem növekedtek olyan gyorsan, mint a „baptista pünkösdiek,” akik közül legismertebb az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei). Az utóbbi évtizedekben azonban úgy tűnik, még ezekben a gyülekezetekben is egyre inkább elhanyagolják a szentségről szóló határozott tanítást. Úgy látszik, ez a legtöbb szentség mozgalom története. A tanítást először „bemutatják,” majd „elhanyagolják,” és végül „elutasítják.”
Talán a vita kellemetlen éveire való visszatekintés arra fog szolgálni, hogy a szentség pünkösdieket visszahívja a gyökereikhez, sőt kihívást intézzen Krisztus egész Testéhez, nézzenek még egyszer a Biblia szentségre hívására és arra, hogy ezekben a napokban nem szabad elhanyagolni azt. Vezető tanítók szerint Wesley követői sokat adhatnak a Gyülekezetnek, amikor az olcsó kegyelem, valamint a prédikátorok és papok erkölcsi botrányai megrázták az egyházat az elmúlt hónapokban és években.
 
Dr. Vinson Synan
Dean Emeritus
Regent University
School of Divinity




„Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Péter 1,16).
„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5,48).
Mucsi Ferenc
2020.