Az Isten akarata
„Ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek” (1Tesszalonika 4,3).
Ahhoz, hogy Isten útján járunk, tudnunk kell, mi az Isten akarata. A fenti Ige nem hagy minket kétségek közt: „Ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek”
(1Tesszalonika 4,3). Isten akarata az, hogy megszentelődjünk.
Ha meg akarunk szentelődni, akkor ez nagy bátorítás. Ha valaha is kérdés volt számunkra, hogy Isten meg akar-e szentelni minket vagy sem, nem kell kételkednünk. Isten meg akar szentelni minket.
Talán előfordult, amikor imádkoztunk, hogy megpróbáltuk rávenni Istent, hogy akarja a megszentelődésünket. Talán úgy gondoltuk, meg kell győznünk Őt, hogy kezdjen el arra vágyni, hogy szentekké váljunk. Néha talán kérdéses volt előttünk, vajon Isten akarja-e annyira a megszentelődésünket, mint amennyire mi akarjuk azt.
De ennek nem kell így lennie. Ezek a kérdések valamikor nekem is gondot jelentettek, de az Úr kiigazított. Isten akarja a megszentelődésünket. Ő jobban ismeri az áldásait, mint mi, és eszerint akarja, hogy jelen legyenek az életünkben. Ő jobban szeret minket, mint mi önmagunkat, és az Ő szeretetének megfelelően akar megáldani minket.
Sőt, Isten igen nagy árat fizetett a megszentelődésünkért.
A János 3,16-ot jól ismerjük:
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ez az Ige azt mondja, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy Jézust adta érte, hogy nekünk a Benne való hit által örök életünk legyen. Ez csodálatos!
Most nézzük meg, hogyan szeretett minket Jézus:
„miképpen Krisztus is szerette az gyülekezetet, és Önmagát adta azért”
(Efezus 5,25). Az Atya szerette a világot, és ez arra indította, hogy odaadja értünk Jézust. Jézus szerette a gyülekezetet, és ez arra indította, hogy odaadja érte Önmagát.
Az Atya odaadta Jézust, hogy örök életünk legyen Általa. Jézus pedig valami másért adta Önmagát:
„Krisztus is szerette a gyülekezetet, és Önmagát adta azért, hogy megszentelje”
(Efezus 5,25-26). Jézus odaadta Önmagát értünk, az Ő szeretett gyülekezetéért, hogy megszenteljen minket. És volt az ár, amit Jézus kifizetett a megszentelődésünkért: Önmagát adta!
Isten nagyon vágyik arra, hogy mi megszentelődjünk. Azt, hogy mennyire akarunk valamit, megmutatja az, hogy mekkora árat vagyunk készek kifizetni érte. Készek vagyunk pénzért dolgozni. Készek vagyunk pénzt fizetni dolgokért. A megszentelődésünkért azonban Jézus kész volt mindent odaadni. Ő Önmagát adta!
Jézus szerelmes. A szíve tűzben ég az Ő menyasszonyáért, a gyülekezetért. Ő feleségül akarja venni a gyülekezetét. És ezt meg is fogja tenni, miután befejezte azt a munkát, amit most is végez benne. Olvassuk el az Efezus 5,25-27-et: „Ti férfiak, szeressétek a feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben a gyülekezetet, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.”
Biztató tény Istennel kapcsolatban az, hogy amit Ő akar, azt meg is teszi. „A mi Istenünk a mennyben van, és amit akar, azt mind megcselekszi”
(Zsoltárok 115,3).
Sőt a Jelenések könyvben olvashatunk egy eseményről, a Bárány menyegzőjéről, amikor Jézus feleségül veszi az Ő gyülekezetét. Jézus vágyik arra, hogy feleségül vegyen minket, és feleségül is fog venni minket. Jézus fel akar ékesíteni minket, és fel is fog ékesíteni minket. Jézus dicsőségben akar Maga elé állítani minket, és dicsőségben Maga elé is fog állítani minket. Jézus meg akarja szentelni a gyülekezetét, és meg is fogja szentelni. Dicsőség legyen a mi csodálatos Üdvözítőnknek!