Hit és hosszútűrés által
Amikor a szentségre törekszünk, természetesen felmerül bennünk a kérdés, vajon hogyan valósulnak meg az életünkben Istennek a megszentelődésre vonatkozó ígéretei. Mit kell tennünk ahhoz, hogy megszentelődjünk? A választ nagyon pontosan leírja egy újszövetségi Ige: „Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket”
(Zsidók 6,12).
A szentség mozgalom írásaiban a szerzők jellemzően két vagy három feltételt jelöltek meg a megszentelődés eléréséhez. A kettő az Istennek való teljes odaszánás és a hit volt. Némelyek harmadikként még a buzgó imát említették.
Istennek már sok éve teljesen odaszántam magamat, és az odaszánásomat időről-időre meg is erősítettem. Hittem abban, hogy Isten meg fog szentelni, tudtam, hogy az Úr, a mi Megszentelőnk ígéretei személyesen rám is vonatkoznak. A hónapok azonban teltek egymás után, nekem pedig nagyon hiányzott a szentség.
Egyszer adódott egy lehetőség számomra, hogy a szokásosnál is intenzívebben keressem az Urat. A családom elment vidékre két hétig nyaralni. Én az első héten otthon maradtam, és egyedül több időm volt imádkozásra, a Biblia és szentségről szóló könyvek olvasására, mint máskor.
Egy héttel később pedig én is a családom után mentem. Útközben volt néhány órám a vonaton, amit teljesen egyedül tölthettem egy fülkében. Imádkoztam, ahogy csak tudtam, hogy szenteljen meg az Úr. De olyan volt, mintha egy csukott ajtón dörömbölnék. Órákon át tusakodtam, az Úr pedig úgy tűnt, még annál is sokkal távolabb van tőlem, mint a megszokott hétköznapokon.
Meglehetősen frusztráltan és lehangoltan érkeztem meg az állomásra. Ott viszont egy szerelmes feleség várt rám, ami nagyon jó volt. (Nagyon!)
Nem sokkal ezután elolvastam Andrew Murray: Waiting On God (Istenre várni) című könyvét, ami szintén nagy vigasztalást és bátorítást jelentett.
Az Úr hallgatása rámutatott a saját tehetetlenségemre. Bár nem volt jó érzés, szívből is meg kellett tanulnom, amit elméletben tudtam, hogy Isten az Úr. Ő a Mindenható, és Ő határozza meg kinek, mikor, milyen áldást ad.
Mi szeretnénk az Igében leírt ígéretek azonnali megvalósulását látni az életünkben, Ő azonban sokszor drága igazságokat akar elültetni bennünk, amiknek mi talán nem látjuk úgy az értékét, mint Ő.
A hittel kapcsolatos egyik nagy igazság pedig ez: az Úr ígéreteinek elnyeréséhez nem csak hitre, hanem hosszútűrésre, kitartásra, állhatatosságra is szükségünk van.
„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet”
(Zsidók 10,36).
Ha Isten valamelyik ígéretét még nem nyertük el, ha még nem szentelt meg minket mindenestől, egyszerűen menjünk tovább, és járjunk az Ő akarata szerint. Ő tudja, mit és mikor adjon nekünk. Ő bölcs Isten, és tökéletesen időzít. Nem ad nekünk semmit túl korán, de nem is késik el az ígéreteivel.
Az ígéretek elnyeréséhez eddig két feltételt láttunk: a hitet és a kitartást. Ha visszamegyünk az Zsidók 6,12-höz, még egy segítséget találunk: kövessük azokat, akik hit és hosszútűrés által öröklik, vagy már örökölték az ígéreteket.
Mivel senkit nem ismertem személyesen, akit már megszentelt volna az Úr, lelkesen olvastam azoknak a könyveit, és bújtam olyanok weboldalait, akik átélték a megszentelődést.
A saját életemben a vonatos próbálkozás után fél évvel jött az áttörés. A feleségem és a gyermekeim a szobában voltak, én pedig a konyhában imádkoztam. Nem tusakodtam, nem küszködtem, nem erőlködtem. Az Úr elérkezettnek látta az időt, és egyszerűen cselekedett. Dicsőség legyen az Ő szent nevének!
Isten nem kivételez egyikünkkel sem. Mi mind az Ő szeretett gyermekei vagyunk. Ő a te megszentelőd is. És amit megígért az Igében, azt veled is örömmel megteszi.